...mert minden kutya megérdemli, hogy boldog legyen! Ha szeretnél jó Gazdija lenni, ha szeretnéd tudni, mit miért csinál, ha jó kapcsolatot szeretnél a kutyáddal, de legyen szófogadó is: akkor itt a helyed!

Egri kutyasuli a Tükör módszer jegyében

Középfokú tanfolyam indul - a mélyebb kapcsolat, nagyobb összhang céljával

Avagy egy nehéz, ám csodálatos utazás az egymásra találás rögös útjain...

2018. február 18. - Kardosszilvi

dog_bds_story_01.jpegA középfokra az alapfokú vizsgát sikeresen teljesítő gazdik és kutyusok jöhetnek, itt ugyanis már komolyabb munka folyik, nem csupán alapozó. Az eddigi utat folytatva tovább mélyítjük a kapcsolatot gazdi és kutyusa között. Az eddigi egyszerű parancsszavak helyett itt már a közös gondolkodáson lesz a hangsúly: a kutyát megtanítjuk arra, hogy ő is kérdezhet, ő is kezdeményezhet, együtt találjuk ki a feladatot. Azaz nem csupán kiadunk egy parancsot, amit a kutyának végre kell hajtania, hanem kreatívan részt kell vennie a megoldásban. Tehát nem az alapfokon megtanult feladatok még precízebb, még szebb végrehajtását várjuk el tőle, nem csak még hosszabb ideig szeretnénk, hogy maradjon helyben, feküdjön le gyorsabban és ne mozduljon akkor sem, ha kutya vagy ember megzavarná (persze ezeket is mind) hanem ennél jóval többet: azt várjuk, hogy találja ki, mire gondolunk! És így együtt, közösen, játszva építjük fel a feladatot.

Ezért ez a középfok nagyban eltér a más iskolákban megszokottaktól: senki ne várja, hogy elég szigorúnak lenni, csak sokat kell gyakorolni és lesz egy szép, stabil pályamunkánk - azt is lehet persze, de ez a tanfolyam nem erről szól. Nem kertelek: ez bizony nem sétagalopp a gazdiknak. Mélyen magunkba nézve kell rájönnünk, honnan ered a hiba, ami miatt nem úgy működik a kutya, ahogyan szeretnénk. Miért nem érti a feladatot, miért nem jutunk ötről a hatra? Ez a tanfolyam a nagy felismerések és a nagy egymásra találások tanfolyama. Rájöhetünk, miért nem működött eddig a harmónia köztünk, miért történik ez vagy amaz. És hogy mit tehetek én, mint gazdi annak érdekében, hogy minden rendbe jöjjön. 

Nem elijesztés a szándékom, sőt szeretném, ha minél többen jönnétek el erre a csodálatos és hatalmas élményeket rejtegő útra velünk :) De bizony el kell mondjam, annak idején én is nemegyszer voltam a kétségbeesés határán, és megesett, hogy elsírtam magam... És nem én voltam az egyetlen, ez gyakorta megesik középfokon ugyanis... Hogy miért? Mert amikor a berögzül sémákat ismételgeted és nem jössz rá, de a kutya egyértelműen jelzi neked, hogy valami nem jó, csináld másképp, és te képtelen vagy ezt felismerni, azt hiszed, a kutyában van a hiba: miért nem csinálja már? Miért nem érti már meg? Pedig én annyira igyekszem! És akkor először a tehetetlen dühtől sírod el magad, majd a felismerés, a rádöbbenés könnyei jönnek... Átéltem, tudom, miről beszélek. És szeretném, ha ezt te is átélnéd a kutyáddal. Mert a kutyák azért vannak mellettünk, hogy tanítsanak minket magunkról, az életről, a szeretetről, elfogadásról és még ezernyi másról. Nagy szavak? Lehet. De igazak. Te is ugyanígy fogod érezni, ebben biztos vagyok :) Ha nem hiszed, próbáld ki :) És utána jössz nekem egy tábla csokival! :P 

No, hogy konkrétumokat is mondjak, mit is tanulunk a fentieken kívül a tanfolyamon?

 

- Akadályokon való közlekedés (palánk és kúszó, alias kukac :) )

- Távolról kézjelekkel irányítás

- Kiküldés távolra és ott fektetni

- Messzire helyben maradás, onnan behívás majd közben fektetés

Hát, egyik sem egyszerű feladat, az biztos. Stabil együttműködés, jó összhang szükséges mindegyikhez. Egyiknek az akadálytól való félelmét legyőzni kell segítenie a gazdinak, másiknak a figyelmét fenntartani messzebbről nehéz, harmadiknak a türelem és fegyelem a gyenge pontja, negyedik meg egyszerűen elbohóckodik mindent... És közben megtanuljuk a mindig, minden körülmények között működő behívást... És megtanuljuk, hogyan legyen mindig, minden körülmények között tekintélyünk a kutya előtt. És kapunk egy olyan kutyát, akiről a mesék és legendák szólnak - merthogy létezik, mindig is léteztek, ott szuszog most is melletted. Csak lehet, arra vár, hogy kihozd belőle ezeket a rejtett lehetőségeket :) És bár az út nem könnyű, de megéri, ő lesz a végén a leghálásabb érte, hogy hajlandó voltál ilyen áldozatokra is érte és nem adtad fel, csak hogy neki jó legyen.

Íme egy videó Audrey és Pixel középfokos vizsgájáról:

Audrey vizsga 2009 (majdnem megbuktunk... Felületesen volt felkészítve sajnos, nem volt elég rutinom...) 

Pixel vizsga 2010 (sokkal jobb, már több rutinnal tanítottam, de bizony itt is követtem el amatőr hibákat :) )

De hadd osszam meg itt is azt a sztorit, amit azóta is mesélek az én középfokos nagy felismerésemről, amihez ez a kis bohóc törpicsek segített hozzá:

Pixellel már mint oktató jártam a tanfolyamokra, azaz úgy éreztem, nekem bizonyítani kell, hogy jogosan vagyok oktató, tehát az én kutyám a legügyesebb, az én kutyám működik, nekünk minden oké... És persze azt már tudtam, hogy tanítás közben nem lehetek mérges a kutyára, nem lehetek ideges, nem a kutya hibája, ha valami nem működik. Nekem kell többet segítenem, átvezetnem a nehézségen és majd menni fog. Nos, az egyik fő vizsga feladat, hogy 8 méterre kiküldjük a kutyát egyetlen "Bója!" vezényszóval egy bójához, amit neki körbe kell kerülnie és 1 méteren belül mellette lefeküdnie, ottmaradnia. Ezt úgy tanítjuk, hogy elkezdjük rávezetni a kutyát arra, hogy egészen közel állva hozzá, menjen oda a bójához, akár csak szagolja meg. Ezért ennek érdekében jutalmazunk minden egyes lépést, sőt akár egy tétova ránézést is, ami a bója felé történik. Csakhogy előtte, alapfokon ugye azt tanítjuk nekik, hogy üljön mellettem, nézzen engem és várja, amit majd utasítok. Innen nehéz eljutni oda, hogy ne utasításra várjon, hanem próbálkozzon magától valamivel. Tudtam, hogy várni kell, türelmesnek lenni és folyton minden apróságra jutalmazni. Csakhogy egyszerűen nem volt mire... Pixel kitartóan ült mellettem, véletlenül se nézett arra, pláne nem állt fel. Konkrétan meg se moccant. Bár a szemembe nem nézett, hiszen ekkor már zavarban volt... Egy idő után kénytelen voltam "csalni", azaz falatkákat dobálni a bója mellé, mert amiatt felállt végre és felszedte - így, mintha magától ment volna oda, máris tudtam jutalmazni azt, hogy a bója mellett van. De a csel nem vált be. Amint nem dobáltam a kaját, visszaült mellém és a világért sem nézett volna a bójára. Ami ott volt tőle max. 1 méterre. Egy nagy, narancssárga bója, ami kétszer akkora, mint a kiskutya maga, ami soha előtte nem volt jelen a pályán. Egyszerűen képtelenség, hogy ne vegye észre - és persze nem is ez volt a hiba... De, be kell ismernem, ott ez akkor nem tűnt fel, és csak nőtt bennem a feszültség. Ugyanis heteken át nem haladtunk előre semmit, az idő meg telt, közeledett a vizsga és én egyre frusztráltabb lettem, hogy nem megy a dolog, holott én ugye az oktató... És mások már méterekről küldték ki a kutyáikat, de mi meg se moccantunk... Ekkor jött az oktató, Niki. Megállt, nézett, nézett minket egy ideig. Gondolom, előtte hagyta, hátha magamtól is rájövök a megoldásra, nem akart egyből beleszólni. Aztán, látva, hogy erre esélyem sincs, megszólalt: "Ideges vagy, nyomod a kutyát!" Erre persze csípőből rávágtam, hogy nem, dehogy, nem vagyok ideges! Hiszen tudom, hogy azt nem szabad. Ugye. Nahát. Niki nem szólt, csak figyelte tovább, mit csinálunk (én éppen dobáltam továbbra is a falatkákat a bója mellé, eredménytelenül...) Aztán nem tágított, újra mondta, hogy hiszen ő is látja rajtam, hogy ideges vagyok. És még vagy kétszer, mire a végén persze tök idegből mondtam, hogy NEMVAGYOKIDEGES! :D És akkor rájöttem, hogy de igen, az vagyok, de nem voltam hajlandó beismerni... Pixel pedig érezte ezt rajtam, és szegénykém nem tudta, mi a bajom, de rájött, hogy tuti a bója miatt van, mert akkor lettem ilyen fura, amikor odakerült a bója. Naná, hogy ő nem fog rá sem nézni, ha én egyszer ettől vagyok olyan ideges! És én konkrétan hetek óta nyomasztottam szerencsétlen kiskutyát egy számára megoldhatatlan konfliktussal... Ekkor nagyon elszégyelltem magamat, megsajnáltam szegény picike kutyát, akit egy ilyen hülye teljesítmény elvárás miatt nyomasztok, aki legszívesebben elmenekeülne az egész helyzetből, de kitart, ott ül mellettem, bár rosszul érzi magát, mégsem hagy faképnél. Rettenetes érzés volt. Hogy hangosan vagy csak magamban, már nem emlékszem, de akkor azt mondtam Pixelnek: "Tudod, mit, Pixel? Le van xarva ez a hülye bója! Kit érdekel, hogy kimész-e vagy sem hozzá! Az sem érdekel, ha megbukunk a vizsgánk, nem számít. Semmi sem számít, csak hogy jól érezd magad velem, hogy öröm legyen az élet együtt és nem nyomasztó. Szóval francba a bójával!" És akkor - nekem ez a mai napig olyan, mint egy csoda - a kiskutya feláltt, megrázta magát, és egyenesen odament a bója mellé, majd ott megállt és rám nézett, mintha csak ezt kérdezte volna: "Ezt szeretetted volna?" Hát ki az, aki ilyenkor képes nem elsírni magát? Ekkor már csak két hetünk volt a vizsgáig, de innentől úgy hasítottunk, mint a villám, pikk-pakk megvolt a kiküldés 8 méterről, és a vizsgán is egyből, gyönyörűen, magabiztosan sőt vidáman megcsinálta nekem. Sőt, utána nehezebb, összetettebb bójás feldatokat is gyorsan, szinte magától megoldott, és a mai napig az egyik legbiztosabb, kedvenc feldata a bója. Hát, ennyit a kis "buta" ölebekről :) 

A középfokú tanfolyam oktatója a Népszigeti kutyasuli volt vezetője, régi tanárom, jelenlegi mentorom, Gyulainé Szak Enikő. Enikő részt vett a Tükör módszer kidolgozásában, formálásában, fejlesztésében.
 
Tanfolyam ára: 40 000 Ft, melyből igény esetén kedvezmények levonását lehet kérni, lásd Árak menüpont.
 
Időpont: március 4-től (vasárnap) szombatonként és vasárnaponként
(Kezdési időpont: a jelentkezők többségének megegyezése szerint)

Jelentkezés: egrikutyasuli@gmail.com a gazdi és a kutya nevével 

A bejegyzés trackback címe:

https://egrikutyasuli.blog.hu/api/trackback/id/tr4813678386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.