...mert minden kutya megérdemli, hogy boldog legyen! Ha szeretnél jó Gazdija lenni, ha szeretnéd tudni, mit miért csinál, ha jó kapcsolatot szeretnél a kutyáddal, de legyen szófogadó is: akkor itt a helyed!

Egri kutyasuli a Tükör módszer jegyében

Bemutatkozás

2015. november 23. - Kardosszilvi

2014-08-03_17_00_43.jpgKardos Szilvia

Oktató

Régi vágyam volt, hogy kutyákkal foglalkozzak. Gyerekkorom óta imádom a kutyákat, folyton mindenféle kóbor kutyákat szedtem össze, családom nagy örömére... Bár a nagymamámékkal félig közös háztartásban volt egy keverék kutya, akivel sok időt töltöttem, mégis vágytam saját kutyára. Végül nővérem kapott egyet :) Persze hamarosan mégis az én kutyám lett, hiszen én foglalkoztam vele, én tanítgattam 10 évesen - az alapján, amit könyvekből tanulhattam. Ő egy arany cocker spániel volt, a maga minden megátalkodott makacsságával együtt :) Ennek ellenére sikerült elérni, hogy egész szépen hallgatott rám, egyedüliként a családból. Póráz nélkül is sétáltatható volt, láb mellett követett és számos trükköt tudott. Sajnos 8 éves korában megmérgezték, pedig kicsi korától próbáltam arra nevelni, hogy soha ne egyen fel semmit - amit velem szépen be is tartott, ha sétáltunk, ám ez esetben sajnos valaki a kerítésen át dobta be a mérgezett ételt. Nem is neki, hanem a befogadott keverék miatt - mert az állítólag csirkét fogott valahol... Falun laktunk akkoriban, sokfelé tartottak csirkéket. Sajnos Ancsa volt az, aki falánkabb volt és többet falt fel, Borzas túlélte a mérgezést.

Ekkorra már elég sok kutyával kerültem kapcsolatba hosszabb-rövidebb időre (befogadott majd gazdihoz adott, talált majd visszaadott, kóbor ám autóbalesetben hamar szomorú véget ért kiskutya, alkalmilag sétáltatottak, vásárolt házzal örökölt harapós, láncon felnőtt kuvasz, stb.), de életem folyton a kutyák körül forgott. 

Elhatároztam, hogy hozzáértő, élő embertől akarok tanulni, mert a könyv nem elég. Sajnos életem úgy alakult, hogy erre mégsem volt alkalmam addig, míg Pesten kikötve (és jó alaposan az állatvédelembe bonyolódva), egy mentett kutyával lehetőséget kaptam egy akkor induló kutyaiskolában tanulni. Lelkesen jártunk hóban-fagyban-hőségben-esőben, és hamarosan éltanulókká lettünk - ez persze nagyban köszönhető nagyszerű képességekkel megáldott kutyámnak, Audreynak. Vele nem volt nehéz tanulni, sikereket elérni akkor sem, amikor nem éppen a legjobb módszerekkel terheltem szegényt - csak akkor ezt még nem tudtam... Ugyan az iskola pozitív megerősítésű tanítást hirdet, sajnos a valóságban rengeteg kényszert alkalmaztunk meg nem értésből, türelmetlenségből, hozzá nem értésből. Máig sajnálom, hogy így történt, de így kellett történnie. Szerencsére Audrey türelmes és megbocsátó kutya - ahogyan a legtöbben azok :) Ezért is lehetséges, hogy sok kutya annak ellenére látszólag tökéletesen "működik", hogy valójában ezernyi hibát követünk el vele mind a nevelés, mind a tanítás során. 

Kb. másfél év tapasztalás után rátaláltunk a Népszigeti Kutyasulira és a Tükör módszerre. Bár meglehetősen szkeptikus voltam, mégis erőt vettem magamon és elmentem megnézni, mit is tudnak nyújtani. Egyből beiratkoztam az alapfokú tanfolyamra (bár nekünk már volt alapfokú, középfokú vizsgánk, sőt majd egy éven át már BH vizsgára készültünk, de bizony itt előről kellett kezdeni mindent, annyira más az oktatási mód - és nem bántam meg), valamint részt vehettem az oktató megbeszéléseken, bementem a többi órára megfigyelőnek. Nos, az első, ami feltűnt és ami elálmélkodásra késztetett, az a hihetetlen fokú precizitás, szervezettség volt. Hogy mindennek megvan a maga helye és ideje, hogy a legapróbb részletekig minden ki van dolgozva. Onnan kedzve, hogy milyen kutyák kerülnek egy csoportba, azon keresztül, hogy milyen oktatók milyen csoportot kapnak, odáig, hogy adott oktató adott szituációban mit és hogyan mondjon, adjon elő, reagáljon, stb. Természetesen hatalmas rugalmasság és nagyfokú szakértelem kell ahhoz, hogy a milliónyi helyzethez mindig az adekvát választ adhassa valaki, de itt a legtöbb esetben mégis így történt. És persze voltak hibák is, de ezeket a vezető oktató minden óra után végigvezette egy közös megbeszélés alatt, hogy mi történt, miért történt, hogyan lehet ezt legközelebb elkerülni. Mindenki véleménye számít, még az akkor beeső zöldfülűé is. Egy szó mint száz, azonnal láttam, hogy az itt felhalmozott tudás messze meghalad minden addig olvasott vagy tapasztalt szintet. Innentől el voltam veszve: úgy éreztem magam, mint a régi rajzfilm kis tudora, aki egy nagy kalapáccsal vert egy hatalmas diót a mese elején, aminek ez volt a címe: Mindent Tudni Akarok! És így vagyok ezzel a mai napig. Abszolút érvényű a régi mondás: minél többet tudok, annál inkább látom, mennyire keveset tudok :) 

Azért igyekeztem ezt a hátrányt akkora léptekkel lefaragni, amekkorával csak lehetséges: Audreyval elvégeztük az alapfokú, majd a középfokú tanfolyamot, eközben és ezután is folyamatosan jártam megfigyelni, segíteni a többi órán, párhuzamosan elvégeztem a Kiképzés Vezetői Tanfolyamot (büszkén mondhatom, nagyon jó eredménnyel :) ), majd elmentem annyi féle szemináriumra, amennyi csak anyagilag belefért :) Volt ösztönkezelési, terápiás, őrző-védő - mindre kétszer is. Egy idő után hivatalosan is segítő oktató lehettem tapasztaltabb oktatók mellett, majd oktatóvá való kinevezésem a klub vezetésével történt meg. Persze nekem ez nem volt elég, ezért ekkorra már iskolán kívül szerveztem csoportokat magamnak és vállaltam oktatást :) Azóta is folyamatosan képzem magam, járok továbbképzésekre, ismétlésekre, követem a legújabb fejlesztéseket, amennyire csak lehetséges.

Audreyval hamar letettük az Engedelmes 5-ös és Ügyességi 5-ös vizsgákat a K99-en rendszer szerint ésterápiás vizsgát tettünk. Második kutyámmal, Pixellel, a szaporítótól mentett törpe uszkár kislánnyal pedig szintén elvégeztük az alap és középfokot. Mindkettővel jártunk agilityzni, mantrailingezni (emberkeresés), őrző-védő foglalkozásokra, frizbízni és persze számtalan kutyás kirándulásra. Eközben mindketten fontos részét képezték állatvédő egyesületem (Zöld Zebra) állatvédelmi oktatói tevékenységének, illetve sérült és állami gondozott gyerekek terápiájánál. (Alábbi képen a Montágh Imre Általános iskola csoportjában fejlesztő foglalkozáson)

_dsc4247.JPG

Egy szó, mint száz, életem része a kutyázás. Pesten még a kutyasulis kaland előtt elvégeztem egy kutyakozmetikai tanfolyamot is, majd nyitottam egy üzletet - ahol sajnos több volt a mentett kutya, mint a fizető vendég, márpedig állatvédőként én a mentett, gazdikereső szerencsétleneket ingyen vállaltam. Nem meglepő talán, hogy hamarosan be is zártam sajnos :( 

Nemég újraindultam azonban a kutyakozmetika terén is, de most már a környezettudatosság és egészségvédelem nevében biokutyakozmetikát folytatok természetes szerekkel:

http://biokutyakozmetika.blog.hu/

Igazi énemet azonban itt, a Tükör módszerben találtam meg, és számomra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy minél több kutyának adassék meg az, amit ez a módszer nyújtani tud. Hogy kutyához méltó, kiegyensúlyozott életet élhessenek, hogy boldog kutyák lehessenek. Remélem, sok lehetőséget kapok majd ezen tudás átadására :)

_dsc9916a.jpgBalról jobbra: Hudson, a golden keverék mentett kan (azóta gazdira talált), Pixel, Audrey és Bütyök, akit az egerbaktai házzal kaptam bónuszként (az örökös, akitől vettem, el akarta altattatni kistermetű szuka társával és közös kölykükkel együtt a ház eladása után, ahogyan az szokás ma Magyarországon: az örökség kell, de az ott maradó állatok mennek altatásra... Szerencsére a kicsi, viszonylag kedves kis szukát és a gyönyörű, fiatal, ám nagyon félénk kölyköt a Rex menhelye átvállalta és gazdit kerestek nekik, de az öreg, csúnya, harapós kant ők sem merték, mert sosem talált volna gazdára. Nos, Bütyök bár azóta is öreg, de szerintem nem is csúnya, és semmiképpen sem harapós már :) Bújós, mint egy cica, imádja, ha simogatják - bár eleinte több hétbe telt a nyakörv ráadása is -, szófogadó és tökéletesen beilleszkedett a falkába, holott eleinte kemény munka volt vele megértetni, hogy nem bánthatja sem a kutyáimat, sem a macskát, mivel nekem macska is kellett... Igaz, a beköltözésünk másnapján kiszökött a tyúkok közé és a fél éve csibe kortól nevelt génbanki csirkéimet, kakasaimat, kotlósomat 3 híján mind megölte, kb. 30 db-ot... Akkor én sem hittem benne, hogy lesz erre megoldás, de mára nyugodt szívvel hagyom akár felügyelet nélkül is az ólban, akár a kiscsibékkel is, pedig naponta kap nyers csirkejet vagy farhátat - vagyis nem ezen múlik :) Amit vele sikerült elérnem, talán még nagyobb büszkeséggel tölt el, mint amit Audreyval, aki pedig magasan képzett, sok vizsgán van túl (K99-es rendszerben E/5, Ü/5-ig jutottunk, és terápiás vizsga). 

Kutyás videóink

 

Audrey 3 évesen, engedelmes és trükkök gyakorlása  

 

Vicces összeállítás arra a kérdésre: "Miért jó, ha kutyád van?" 

 

Gyermeknapi fellépés (1. rész)

 

Bemutató fellépés a Montágh Imre iskolában, sérült gyerekeknek

 

Audreyval ovisok között: állatvédelmi oktatáson

 

Állatvédelmi oktatásaink összesített bemutatása (egy pályázatra készült kisfilm)

A Városliget megmentéséért szervezett rendezvény fellépésén

 

K99-es rendszer, Ü2 (majdnem megbuktunk - felületesen volt felkészítve... :) )

 

Pixel Ü2-es vizsgája (már rutinosabb voltam, mint annak idején Audreyval :) )

A bejegyzés trackback címe:

https://egrikutyasuli.blog.hu/api/trackback/id/tr18103330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.